Londoni kaland 3

 Sziasztok!

Az év legmelegebb napjára ébredtünk kedden, Londonban 39 fok volt. A barátnőmet homeoffice-ra küldték, mondván, ilyen melegben ne jöjjön ki az utcára senki, ha nem muszáj. Az iskolákban os online oktatást rendeltek el, itt nem viccelnek a meleggel, délben minden kisebb üzlet bezárt, csak a nagy légkondícionált bevásárlóközpontok voltak nyitva. Szerencsére a vonatok, amivel utazok legtöbbször légkondícionáltak. Napközben rengeteg tömegközlekedési járatot töröltek a meleg miatt és a sínen közlekedő járműveknek sebességkorlátozást vezettek be. Estére viszont megérkezett a lehűlés, úgyhogy fel tudtunk frissülni nap végén. Na ennyit az időjárásról.

Reggel Alannel mentem iskolába, ami azt jelenti, hogy együtt elautóztunk Staines-re onnan elvonatoztunk Clapham Junction-ra ott külön váltunk és egyedül intéztem az utazást a másik vonattal és az iskolába sétálást. Szerencsére jól tájékozódok, és előző nap figyeltem, így nem volt probléma, csak egy sarkot néztem el odafelé, de gyorsan rájöttem, hogy hol rontottam el. Hétfőn el voltam kényelmesedve, hogy Bea ott volt velem és Alannel mindig, így ha valamit nem értettem, amit mond, vagy én nem tudtam elmagyarázni, Beus segített, de ez kedden megszűnt. Reggel kettesben autóztunk és vonatoztunk kb 1 órát, szóval megpróbáltunk beszélgeti. Érezhető volt, hogy nehezen indul, de mivel bennem viszonylag kevés a szégyenérzet, így valamelyes meg tudtuk értetni magunkat egymással. 😁 Úgyhogy az hogy a batátaimmal ilyen sok időt töltök, az nem megy az angol tanulás rovására, sőt...

Az iskolában az első órán a Classroom language volt a téma. Ez a többieknek nagyon kézenfekvő volt, mert mint kiderült, nyolcból hatan angoltanárok a saját országukban, így nem okoz nekik nehézséget angolul elmondani, hogy hogy használják az angol nyelvet a tantermi oktatás során. Nekem viszont, aki se nem tanít angolul, se nincs tanterme, viszonylag bonyolult volt megfogalmazni, hogy milyen nyelvezetet használok órán, De mint korábban említettem a szégyenérzet hiánya sokat segít az angolomnak. 

A két óra közötti szünetet az iskolával szembeni olasz pékségben töltöttük a csoporttársaimmal, isteni kapucsínót ittam és hozzá lecsúszott két vaníliás cannoli is. Hát kell az energia...

A második óra a humor szerepét és használatát beszéltük át. Na végre az én terepem! Amennyire nyelvi képességeim engedték, tudattam a társaimmal, hogy ebben király vagyok, nálam szem nem marad szárazon órán. Akkora elánnal magyaráztam, hogy mindenki a hatásom alá került és a vége az volt, hogy az asztal tetején ülve magyaráztam a többieknek, olaszos gesztikulálással kiegészítve. (Biztos a kapucsínó meg a cannoli beütött)

A tartalmas és kimerítő órák után (nem csak szellemileg, hanem fizikálisan is, mert dögmeleg volt a tanteremben) úgy döntöttem, hogy egy egyszemélyes szakmai továbbképzést szervezek magamnak, így egy klimatizált Sports Direct-ben töltöttem a délutánomat, miután egyedül visszavonatoztam Staines-be, ahol megvártam Alant, hogy együtt hazaautózhassunk. Sajnálattal közlöm, nem tudtam semmit venni a sportboltba se magamnak se Balázsnak, mert igazából semmi nem tetszett, vagy ami tetszett volna, abból 12 darab van otthon. Szóval a bőröndöm másik fele továbbra is üres. 

Miután kb fél ötre hazaértünk, rettentően meleg volt, és nem volt kedvem kimozdulni. Beusék rendeltek Fish and Chips-es vacsorára, így átmentem hozzájuk és náluk ettünk. Nagyon finom volt, egy közeli kisütőből rendelték frissen. Mire megettük befelhősödött az és és elkezdett csöpögni az eső. Komolyabb csapadék nem volt, de szépen lehűlt az idő, így kellemes időben tudtam aludni egyet.