Életem első angolul megtartott tesiórája és a csodás Phoenix Park

Mit ne mondjak, óriási élmény volt a mai nap. A város felfedezését végül nem nagyon tudtam befejezni - ma csak a Phoenix Parkba tudtam ellátogatni, de semmi baj, mert egy csodás élményben volt részem.

Amikor az angol és a tesi találkozik

Ahogyan azt tegnap írtam, közösen megterveztük a tanárommal a mai óra egy részét, de azért, hogy megfeleljen a "jó CLIL óra" követelményeinek, még jó pár dologgal ki kellett egészítenem. Így tegnap este egy kicsit úgy éreztem magam, mint amikor a TF-en terveztem az első gyakorlatvezetéseimet. :)

Először összeírtam a feladatokat, utána megkerestem a megfelelő angol kifejezéseket a gyakorlatvezetéshez, összeírtam, hogy melyik gyakorlatnak mi a célja, végül pedig "elpróbáltam" a szobámban, hogy lehetőleg ne érjen holnap meglepetés. 😄

Bár maga az órára való felkészülés is csodás élmény volt, mivel sok új kifejezést tudtam tanulni - de az élmény ma tetőzött be, amikor is megtartottam életem első tesióráját angolul, ráadásul egy olyan sportágban, amivel a héten ismerkedtem meg. 😄

Hurling ütők és labda :)

A tanárom délelőtti B1-es csoportjának tartottam az órát a St. Stephen's Green-ben. A csoport összetétele szinte minden tekintetben vegyes volt. Volt, aki ügyesebb volt, volt aki sportosabb, kicsit idősebb, fiatalabb, a nemzetiségüket tekintve pedig török, brazil, panamai, orosz, tajvani, dél-koreai tanulók voltak az óra résztvevői.

Igazából az volt bennük a közös, hogy nagyon lelkesek voltak, és így vagy úgy, de mindenki kivette a részét az órából. :) Egy jó kis bemelegítés után megismertettem velük a labdaátadási módokat, egy kicsit pontszerzőztünk. Ezt követően megtanulták, hogyan kell használni az ütőt, majd ezt a részt egy kis sorversennyel zártuk, ahol szükség volt az ügyességükre, az egyensúlyozó képességükre és némi koordinációra. Végül pedig egy rövid nyújtással fejeztük be az órát. :)

A magam részéről azt mondhatom, hogy azért is volt nekem ez egy csodás élmény, mert kihívást jelentett számomra, de végül is úgy gondolom, hogy sikerült teljesítenem a feladatot. Előtte - mint akár a vizsgatanításaim, akár a minősítéses óráim előtt - egy kicsit izgultam, de ahogy elkezdtem az órát, szokás szerint ez az izgalom elillant, és én is kifejezetten élveztem. Igyekeztem jól használni a szavakat, ami ha minden igaz, többé-kevésbé sikerült is, ezért különösen örültem ennek a kihívásnak, és annak, hogy itt Dublinban, egy teljesen más közegben is kipróbálhattam magamat ebben a szerepben. 😊

A Phoenix Park

A nap második felében a Phoenix Parkba látogattam el, ami egy hatalmas - ha jól emlékszem, 7 hektáros - park Dublinban. Ahogy a város többi parkja, ez is fantasztikusan gyönyörű, igazából egy hatalmas zöld "sziget" a városban.

A park bejáratánál egyébként lehet biciklit is bérelni - ami egy igazán jó lehetőség, ha valaki a park teljes területét szeretné bejárni. Sajnos nekem erre nem volt időm, nagyjából csak a feléig jutottam, de ha lesz még módom Dublinba utazni, biztosan be fogom járni az egészet.

Van itt egy hatalmas, 62 méter magas gránit obeliszk, a Wellington emlékmű, amivel Arthur Wellesley győzelmeinek állítanak emléket. 

Sajnos a képeimmel nem tudtam érzékeltetni az emlékmű méreteit, de a lényeg, hogy tényleg hatalmas.

Nagyjából ennyi fért bele ebbe a napba - holnap még jelentkezem. :)