Londoni kaland 2

 Sziasztok!

Hát kezdjük az elején. Londonban mostanság nem nagyon volt ilyen meleg, mint most, így rögtön a tréningem első napján nem csak az új dolgok elfedezésével kellett foglalkoznom, hanem a hőség miatti utazási nehézségekkel is.

Ugye mondtam, hogy Windsor-ban lakok és Wimbledon-ban van az iskolám. Az előzetes tájékoztatás alapján reggel 9-re ott kell lennem. Ez azt jelenti, hogy kb másfél órát kell utaznom minden reggel.

Első nap lévén, az én drága barátnőm, Bea, szabadnapot vett ki, hogy elkísérhessen az iskolába, mert mint kiderült kicsit bonyolult az odajutás. Szóval: Reggel autóval elmegyünk Staines nevű vasútállomásra, ami kb 15-20 perc, ott felszállunk egy vonatra, ami kb 7 percenként jön és megy abba az irányba, ahova mi tartunk. Ezzel a vonattal utazunk kb 30 percet, és leszállunk Clapham Junction állomáson és vonatot váltunk, és átszállunk a Wimbledon felé tartóra, azzal már csak 2 megállót kell menni kb 10 perc. A wimbledoni vasútállomástól kb 15 perc séta a suli, de elég elit környér és nagyon szép házak között sétálgatunk. Szóval így megyek minden reggel iskolába, szerencsére ma elkírért a barátnőm, meg is várt, hogy hazafelé is lepróbáljuk az utat. 

Az iskolát meg is találtuk, persze erre a nagy utazásra megéheztünk és egy kávézóban megreggeliztünk. Én már korábban is fogyasztottam az angol tejes teát, és ezt a szokásomat itt is folytatom, jól esik az a zavaros színű meleg lötty reggel. Főleg egy kis ropogós sajtos melegszendviccsel. 😋

Szóval az iskola egy nagyon szép épület, nem nagy de remekül van kialakítva. Az iskola előtt asztalok és padok, hogy az ismerősök már reggel tudjanak csacsogni egy kicsit. 

Itt már egyedül voltam, és egy hasonlóan körbetekintgető hölgyet megszólítottam, in english természetesen, hogy mire vár, és kiderült, hogy Csehországból jött tanár kolléga, és történetesen ugyanarra vár, mint én.

Reggel 9-kor kinyitották a sulit és az addigra felgyülemlett tömeg elindult befelé, látszott hogy majdnem mindenki már korábban is itt volt. Mi páran újak bejelentkeztünk és elküldtek bennünket a 9-es terembe. Itt egy nagyon szimpatikus Ír nemzetiségű tanárnő fogadott minket, Eilis. 

A teremben 8-an voltunk, mindenki tanár, lencsel, cseh, brazil, német és olasz nemzetiségűek. Természetesen ismerkedéssel kezdtük, egy olyan játékkal, hogy három dolgot kell magadról mondani, két igazat és egy hamisat, egyet múlt időben, egyet jelenben és egyet a jövőre vonatkozóan, és a többieknek kérdéseket kell feltenni, hogy kiderítsék mi a hazugság. Szóval az első napom első óráján angolul hazudoztam és jól ment. 😆

A második órán a tinédzserekkel felmerülő problémákról beszélgettünk. Kiderült, hogy a világ minden területén élnek tinédzserek és mind ugyan úgy viselkednek. Így volt miről beszélgetnünk, mindenki elmondta, hogy bizonyos szituációkban, pl: röhögcsélés, hiperaktivitás, szégyenlősség, telefonozás, ki hogy kezeli a gyerekeket az iskolában. tanulságos másfél óra volt.

Minden délután 13 órakor végzek (2 x 1,5 órás órám van fél óra szünettel), így már hétfőn elkezdtem a féktelen csavargást Londonban. Ugye írtam, hogy a barátnőm, Bea, kivette a hétfőt, hogy engem kísérgessen, így rögtön a suli után nyakunkba vettük a várost. Vettem magamnak egy Oyster kártyát, ezzel lehet használni a londoni tömegközlekedést. Kaptam az iskolában egy listát, amiben le van írva az ingyen látogatható múzeumok listája. Szinte minden múzeum ingyenes, csak valahova megérkezéskor be kell regisztrálni, hogy követhessék a bentlévők létszámát. A Science Museum-ra esett a választásunk, mivel ott még egyikünk sem járt. Kb 2- re értünk oda és 6-kor a személyzet tessékelt ki minket, mert zártak, nagyon sokrétű és izgalmas volt, ajánlom mindenkinek, hogy ha itt jár, töltsön ott egy fél napot. Hazafelé Staints- ben álltunk meg vacsorázni a Five Guy nevű hamburgerezőben, isteni finom volt a hambi, de az igazi különlegesség a mogyoró olajban kisütött kézzel darabolt sültkrumpli és a milkshake volt. Ezt is kimondottan ajánlom, ha találkoztok ilyen étteremmel, feltétlenül menjetek be.