Day 3 - Tommy Walker (2022. 07. 20.)
A szerdai napom sok-sok sétával és felfedezéssel telt. A mai napon viszonylag korán végeztünk, mivel erre a délutánra nem volt betervezve work-shop a tanfolyamon, és mivel vágytam egy kis tengerpartra, így gondoltam egy merészet és elutaztam a Howth-félszigetre, ami Dublin belvárosától busszal körülbelül 40-50 percre található.
.jpg)
A buszon aztán gondoltam egy merészet: Mi lenne, ha gyalog kerülném meg a félszigetet? Mivel nagyon-nagyon sok a látnivaló (Doldrum Beach, Baily Lighthouse, Howth, Howth Castle, Ben of Howth, Howth Bay, Howth Caslte, St Mary's Church), ráadásul a félsziget önmagában gyönyörű, ezért attól tartottam, hogy buszon suhanva sok szép látványt kihagynék. A déli parton indultam el, óramutató járásával ellentétes irányba. Ez kitérők nélkül is 15-16 km-es táv lenne a félsziget nyakától indulva és körbe. Ehhez képest mit követtem el én?
Ahol csak lehetett, a parton mentem, legalábbis a déli szakaszon még igen. A part mentén vezető út keskeny, a járda helyenként hiányzik, így úgy döntöttem, hogy lesétálok egy lépcsőn és közvetlenül a parton haladok. Elvégre olyan nem létezik, hogy lefelé vannak lépcsők, de felfelé már nincsenek. Így tettem meg a kavicsos parton körülbelül 1,5 kilométert, amikor már kezdtem aggódni amiatt, hogy vajon vissza kell-e fordulnom a lépcsőhöz, amin lejöttem, amikor az egyik szikla mögül előbukkanva megpillantottam egy világítótornyot. Szuper! Akkor ha én most odáig elsétálok, ott biztosan kell lennie egy lépcsőnek, ami visszavisz a fenti útra - gondoltam. Hát, lépcső nem volt, ellenben a világítótorony egy sziklára épült, amit lehetetlen lett volna úszás nélkül megkerülni. Nehéz volt megemészteni a tényt, hogy kénytelen leszek visszafordulni, mivel ez így majdnem egy óra kiesést jelentett, hiszen a parton nehezebben lehetett sétálni. Szerencsére a látvány mindenért kárpótolt, de így veszélybe került a terv, hogy estig körbejárom a félszigetet. Nem baj, hátra arc, siessünk!
Felérve a már ismerős lépcső után alig száz méterrel újrakezdődött a járda. Ez így őszinte örömre adott okot, mert itt sokkal gyorsabban lehetett haladni, mint lent a parton. Szuper! Így biztosan odaérek estig. Mi a következő cél? Doldrum Beach, ahol gyönyörű a part, és a Baily világítótorony. Gyerünk, haladjunk! Mendegélek, mendegélek. Ösvények sora jobbra, ösvények sora balra. Az egyiket benőtte a borostyán, a másikat a hangás virágúak, a harmadikat a vadmálna és a vadszeder. Szépek, hívogatóak, egyet, kettőt lefotózok, de nem érek rá kitérőt tenni. Aztán egyszer csak odaérek egy ösvényhez, amit egy turistajelzés is kiemelt. Tekintet balra, hegy balra: a Ben of Howth. Na most mi legyen? Az utat nem ismerem odafent, a térkép sem jelöli, így nem tudom, hogy meddig tartana egy újabb kitérő. Megpróbáljam? Felmásszak? Hát, voltaképpen tetszik a hegy is, és a látvány se lehet rossz odafentről. Nosza kósza, rajta menjünk! Körülbelül a hegy kétharmadán túljutottam, de a tetejére nem sikerült felmászni, mert az ösvény egy ponton túl meredeken emelkedett, és városi cipőben, egy laptoppal a hátitáskámban kockázatosnak láttam a folytatást.
Az újabb kitérő után komolyan elgondolkodtam azon, hogy busszal folytatom az utamat, de aztán a telefonom segítségével felmértem a távolságot, és mivel semmit sem akartam kihagyni, ezért úgy döntöttem, hogy tovább túrázom, de már kevesebb kitérővel. A Ben of Howth után következett a Doldrum Beach, ami egy gyönyörű sziklás part, majd a Lighthouse of Baily, ami sajnos zárva volt. Írországban minden korán zár, kivéve a pubokat, éttermeket és bárokat, így csak kívülről tudtam megnézni a világítótornyot. Sajnos a látószög nem volt a legjobb, de így is gyönyörű volt.
A világítótorony után betértem a Sumit Innbe, egy rövid feltöltődésre. Innen következett egy bő félórás út Howth meseszép kisvárosába. A séta az öböl védőgátján önmagában egy kilométer oda, majd még egy vissza, de igazán megérte a gyönyörű látványért!
Az északi oldalon haladva elértem az utolsó kitérőmhöz. Elidőztem egy kicsit a St. Mary's Church és a Howth Castle parkjaiban, majd sietősre fogtam a lépteimet, hogy még kilenc óra előtt (GMT 0 időzóna szerint) elérjem a buszt Suttonnál, a félsziget bejáratánál. Szerencsére sikerült, így nem sokkal este tíz óra után a szállásomra értem. Írországban, az évnek ebben az időszakában sokáig világos van, így sikerült néhány jó képet készítenem.
akikkel nem akarok találkozni
Gyönyörű helyeket fedeztél fel ott, ahol a madár (Judit és én) sem járt. pedig mi is sok mindent megnéztünk. HHE
VálaszTörlésMr. Walker! Splendid places!!! VD
VálaszTörlésNagyon jó, hogy bátran kitartottál, MEGÉRTE! Gratulálok a kalandozáshoz és a gyönyörű élményekhez! Fantasztikusan kihasználod az időt! (15 kilométeres napom nekem is volt, de 15-20 perces részletekben, így nem tűnt olyan soknak.)
VálaszTörlés