Bárdos Dóra - Fókuszban Firenze - Negyedik poszt


Ma tényleg nagyon (bár jólesően) elfáradtam a Palazzo Vecchio tornyának megmászásában, és  a Santa Maria Novella bebarangolásában. Emiatt most képek és képaláírások következnek.


Ez a fotó a tegnapi vacsorámat ábrázolja: tagliata alla Fiorentina, vagyis szeletelt bélszín firenzei módra, parmezán sajttal, radicchio-ágyon, zsenge spenóttal. Gondoltam, végzek némi előtanulmányt a mai naphoz, amelynek a firenzei konyha lett az első témája: a ribollita, a panzanella, a toszkán kenyér, s persze az, hogy milyen CLIL- technikákkal lehet összekapcsolni egy receptet vagy egy idegen nyelvű szakácsbemutatót. Azt is megtanultuk, amit tegnap magam is tapasztaltam: hogy a firenzei medium steak otthon abszolút rare volna, ez nem tévedés, hanem firenzei szokás. (Amúgy utam egyetlen dőzsölős vacsorája álomfinom volt.)


Ezen a képen azonban már Roberto Cavallival és egy szövegértést segítő memóriateszttel foglalkozunk. A csapatot, amelyben dolgozom, ezúttal Manuel és Rocío alkotja Spanyolországból és a belga Anneleen, de különböző játékoknak köszönhetően ma is mindenkinek voltam munkatársa. A második téma a firenzei divat volt, Cavalli mellett pedig nem maradhatott ki a Gucci-dinasztia (és A Gucci-ház című film), és a 2020-ban firenzei kollekciót tervező Dolce & Gabbana (ez a rövid film mindent megér...).


És hogy mit keresnek a cipők itt és az első képen? A modern idők nagy divatnevei mellett sokat tanultunk Salvatore Ferragamóról, a firenzeiek büszkeségről, aki a húszas évektől 1960-as haláláig látta el cipőkkel Hollywoodot Gloria Swansontól Marilyn Monroe-ig, s miközben ő találta fel a  parafasarkot és az emelt parafatalpat, elsőként igyekezett egészséges, természetes anyagú lábbeliket készíteni. Vele kapcsolatos szövegdarabokat raktunk sorba, tesztet készítettünk, vitáztunk az életéről - majd ellátogattunk a Salvatore Ferragamo Múzeumba.


Ez azonban nem közönséges divatkiállítás: minden évben más látható ott, s az idei év témája a Women in balance. Ez részben Ferragamo feleségének, Wandának van szentelve, aki szintén tervező volt, és 2018-ban hunyt el 96 évesen. Emellett azonban megidézi az 1955-65 közötti évtizedet, amikor az (olasz) nők élete alapjaiban változhatott meg, ha egyensúlyba tudták hozni az otthoni, családi és a munkahelyi, kreatív női teendőiket. Azt mondtam, ha... Nagyon sok ebben az évtizedben alkotó olasz nő, pl. író, matematikus, iparművész, mérnök, vállalkozó, feltaláló, képregényrajzoló, pilóta nevét bemutatta a kiállítás: nekik sikerült.


Lenyűgözött, hogy egy ennyire magas sarkon tipegő témából ("cipőmúzeum") ilyen szociológiai és nőtörténelmi szempontból is izgalmas, érzékenyítő tartalmat sikerült létrehozni: épp erről írom a házi feladatomat is. De azért persze nagyon élveztem a divattörténeti részt is, hiszen ami a női ruhákat illeti, ez a két évtized kedvenc korszakom.

(Ui.: Köszönet Joannának (Lengyelországból) a mai remek fotókért, amiken látszom, a tegnapiért pedig Katarzynának!)

Megjegyzések

  1. Teljesen éhes lettem a postot olvasva, az a cipőgyűjtemény zseniális!!!!

    VálaszTörlés
  2. Azt kell mondjam 2 dolog is megfogott a mai posztodban. Az első, hogy otthon meg kell mutatnod, hogy hogyan tudtad a rövidfilmet így beilleszteni a szövegbe. A másik, hogy elnézve a kisfilmet feltűnt, hogy a nyári ruháidhoz hiányzik egy kiegészítő!!! Azt a szép nagy szalmakalapot tudnám ajánlani, ami remekül védene a naptól. :)A poszt egyébként zseniális, élvezettel olvasom minden sorod.

    VálaszTörlés
  3. A ruhaköltemények engem is lenyűgöztek, de azért kíváncsi lennék, hogy néznének ránk Cegléden, ha így ilyen ruhában indulnánk korzózni.

    VálaszTörlés
  4. Ha máson nehezen is, de rajtad pont el tudnám képzelni ezeket a ruhákat! Illenek hozzád.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hétvégi kirándulások: a Moher-sziklák és a Dublinia

Érkezés és az első napom Limerickben

Andi és Dóri Dublin újratöltve 12. nap utolsó kaland