Bárdos Dóra - Fókuszban Firenze - Hatodik poszt

A mai nap remekül zárult! Megkaptuk okleveleinket a kurzus elvégzéséről! Előtte azonban még sok minden történt, hiszen a mai téma a szerelem volt Firenzében... Természetesen a legtöbbet Dantéval és az Isteni színjátékkal foglalkoztunk: nagyon izgalmas volt belelátni, hogy Olaszországban mit tanítanak (vagy miben mást) a műről. Olvastuk (persze angolul) részletét, értelmeztük, vitáztunk és feladatoztunk róla, néztünk kisfilmet, sőt, még az Inferno című film is előkerült, mint vonatkozó anyag. Azután a Vita Nuovával, majd Michelangelo szonettjeivel folytattunk, utóbbiak Longfellow fordításában szerepeltek: szóval számomra ez a nap fürdőzés volt az irodalomban! Nem csoda, hogy a végén verset írtunk. Az én halhatatlan művem ez lett:

Florence / beautiful and old / waiting silently/ like a lazy monster at the bank of Arno / if only I lived here.

Az utolsó sorhoz az I wish I lived here jobban tetszene ritmikailag, de tartottam magam a játékszabályhoz, amely segít gyorsan ötsoros szabadverset írni angolul. Nagyon jó módszer, és egy másik hasonlót is vettünk.

Sheila Corwin, a tanárunk mindenkivel kedvesen kezet fogott és pózolt az emlékfotókhoz. A háttérben Dante.

Bevallom, a versekkel foglalkozás alaposan meghatott (mármint Dante és főleg Michelangelo versei, nem a sajátom), így jól esett utána boldogan ünnepelni magunkat, amint átvesszük az okleveleket. A korábbi Erasmusomon ezt bürokratikusabban csináltak, az irodában nyújtották át az aláírt papírjainkkal: így most nagyon jól esett a közös ünneplés.

Az öröm látszik mindenkin: balról Sheila, a tanárunk, én, Joanna, Katarzyna és Marta Lengyelországból, Rocío Spanyolországból, Anneleen Belgiumból, a hátsó sorban Manuel Spanyolországból, Lukasz és Magdalena Lengyelországból és a három katalánból kettő, Carles és Alberto (Serginek sajnos előbb el kellett mennie, így ő nincs rajta a képen). A háttérben Dante.

A délutánt természetesen megint egy ingyenes, közös múzeumlátogatás koronázta meg Dante házába. Előtte azonban még körbejártuk azokat a helyeket, ahol Dante és Beatrice felnőtt és élt, a templomot, ahol a legenda szerint először találkoztak, és a lakótornyokat, amelyeknek közük volt a Portinari- vagy az Alighieri-famíliához.

Casa di Dante

Ezután a délutánt a firenzei dómban töltöttem, a főtemplomban, amelynél magasabb épületet nem lehetett emelni a városban. Próbára tettem a mászótudományomat, hiszen Brunelleschi kupolájába 463, Giotto harangtornyába pedig 414 lépcső vezet. A csodálatos látvány és a történelmi hangulat azonban mindent megért, még 38 fokban is. A lenyűgöző keresztelőkápolna, a templom és a régi kápolna után pedig következhetett a múzeum, amely többek közt Ghiberti valódi aranykapuját és Michelangelo Bandini Piétáját őrzi.

A campaniléből készített kép alapján úgy tűnhet, a kupola alacsonyabb. De a következő képen jól látszik, hogy ez csak optikai csalódás.

A harangtorony a kupola kilátójából.

Még három érdekes dolog mára:

Azt tudtam az útikönyvből, hogy Firenzében vannak kék (magán-) és piros (üzleti) házszámok. De most láttam először olyan házat, ami emiatt egyszerre volt 8. és 32. szám.

Megkóstoltam a Cortese Aranciata italt, amely 1959 óta márka. Finom volt, én a Biondát választottam.

Fagyiztam a Venchiben. Ez egy csokoládé- és fagylaltbirodalom, bár nem firenzei eredetileg: 1878-ban alapították Torinóban. Az üzletben, ahol ettem, csokoládé folyt a falon (mintha...).

A Michelangelo-Piéta (az első képen pedig a dóm kupolafestménye).