Szerda: az egyik csoportom, az első hazautam napsütésben (?) és a "Tű"

Úgy gondoltam, hogy mivel még 3 nap van az első hetemből, az elkövetkező három bejegyzésemben a három különböző csoportomról fogok egy kicsit írni, és a csoportjaim bemutatásához hozzácsapok egy kis "napi érdekességet" - így tudnám megindokolni a mai címválasztásomat. :)

Szóval, az első csoportom, amit bemutatok, az a délelőtti B1-es csoport.

Ez itt a terem, ahol az óráink vannak (ROOM 204):

A tanárnőt Deborah-nak hívják. Deborah talán kb. 50 éves lehet, nagyon jól tanít, jól érthetően magyaráz, ha kérdésünk van, mindig igazán kimerítően válaszol, és nagyon élvezetesek az órái. Mint kiderült, nagyon szereti a komolyzenét, mert reggelente, az óráink első 30-40 percének aláfestéseként egy komolyzenét játszó ír rádió adását szokta bekapcsolni. :) ...és nem mellesleg zseniális a humora: néha ironikus, néha szarkasztikus (de csak kedvesen), és amikor látja, hogy nem mindenkinek esett le, hogy viccelt, akkor hozzáteszi, hogy "That's a jooooke", és mellé kacsint egyet... ma meg már igazából csak kacsintania kellett, és mindenkinek világos volt, hogy "That's a joooke". :D

A csoport összetétele nagyon színes: a csoporttársaim között van spanyol, mexikói, honduras-i, török, kínai és az egyikőjük félig brazil, félig bolíviai.

Egy Headway könyvből tanulunk, de minden feladatot csoportos vagy páros feladatként oldunk meg - igazából szinte sosincs egyéni munka. Ez pedig azt eredményezi, hogy tulajdonképpen végig beszéljük a három órát. Ez azért is jó, mert a feladatok megoldása mellett (vagy annak keretein belül) sokat tudunk egymásról és egymás kultúrájáról érdeklődni, így összességében lehetőségünk van arra, hogy valamilyen szinten megismerjük egymást.

Nagyon sokat tudnék még mesélni a csoportomról, de nem szeretném, ha túl hosszúak lennének a bejegyzéseim, így erre majd még később talán visszatérek............ és akkor íme az egyik napi érdekesség:

Az időjárás... 

Deborah reggel megkérdezte a csoportot, kinek hogyan indul a napja. Az egyik csoporttársam azt mondta, hogy először mindig megnézi az időjárás-előrejelzést. Erre Deborah kérdezte, hogy minek nézi meg... nézzen ki az ablakon, és olyan az idő - senki nem tudja, mi lesz 10 perc múlva. 😶

Az előző két nap alapján nem nagyon tudtam ezt hova tenni, mert hétfőn és kedden egész nap szürke volt az ég, néha esett az eső, de amúgy a hőmérséklet jó volt - azt hittem, ez a dublini tavasz.

Viszont, ami ma történt: reggel, mikor elhúztam a függönyt a szobámban, úgy láttam, mintha nem lenne túl felhős az ég - gondoltam, klassz, ma sütni fog a nap. Mire leértem a hotel bejáratához, esett az eső és fújt a szél. Gondoltam, semmi baj, tévedtem. Aztán nap közben, amikor kinéztem az ablakon, egyszer sütött a nap, egyszer esett az eső, végül pedig az utolsó órámon, 16:40 körül kinéztem az ablakon, és láttam, hogy megint süt a nap. Ennek nagyon megörültem, mert gondoltam, de jó, végre szép időben megyek haza............ mire elpakoltam és leértem a bejárathoz, megint szakadt az eső........... mire átértem a Liffey folyón (kb. 5 perc), újra sütött a nap. Aztán beültem egy helyre, hogy egyek - amíg bent ültem, 2x szakadt le az ég, és ugyanennyiszer sütött ki a nap (aminek az eredménye ez a csodálatos szivárvány lett):

Ezt sajnos csak ilyen igénytelenül sikerült lefotóznom: úgy gondoltam, hogy átmegyek a zebrán, ahonnan sokkal szebb képet fogok tudni csinálni - csakhogy itt nagyon sokat kell várni, mire zöldre vált a lámpa, szóval mire átjutottam, el is tűnt a szivárvány. 😅

A másik nap érdekesség: a "Torony", avagy the Spire of Dublin (a Fény emlékműve)

Reggelente mindig a legrövidebb útvonalon közlekedek, délutánonként pedig mindig változtatom az útvonalamat, hogy minél jobban képbe kerüljek Dublint illetően. A tájékozódásom sikerességéhez nagyban hozzájárul ez a csodálatos torony, ami így néz ki:

Ez egy 120 méter magas, rozsdamentes acél emlékmű, ami 2003-ban épült egy korábbi emlékmű helyére (ami egy bombatalálat következtében megsemmisült). 

A kép talán nem adja át egészen, mennyire klassz ez az alkotás, de tényleg nagyon érdekes. Az alábbi képen az alját próbáltam lefényképezni, ami talán segít elképzelni, mennyire monumentális ez az acéloszlop:

Még mielőtt bárkinek is lankadna a figyelme, inkább lezárom a mai beszámolómat, és hagyok holnapra is valamit. :)

A holnapi bejegyzésem egy részében biztosan a beszélgetős órámról és az ottani csoportomról fogok írni, ami nem kevésbé érdekes, mint a délelőtti csoport. :)