Kedd: az első nap "élesben"

Azért gondoltam, hogy ezt a címet adom a mai bejegyzésnek, mert a tegnap még egy kicsit hektikus volt, és inkább az új helyzet megismeréséről szólt, mától viszont már bekerültem az első hetem "rendes kerékvágásába".

A tegnapinál sokkal egyszerűbb útvonalon közelítettem meg az iskolát, és (még olyat), így sokkal hamarabb be is értem... 

Nagyjából 9 előtt mindenki siet a munkahelyére, de nincs tömeg az utakon, inkább "ébredezik" a város - vagyis inkább felkészül a nap további részére. Ilyenkor mondhatni üresek a napközben amúgy frekventált helyek - így pl. a Ha' Penny Bridge is, így meg is ragadtam az alkalmat, hogy lefotózzam:

Magyarra fordítva, ez a "Félpennys híd", ami onnan kapta a nevét, hogy a 20. század elejéig fél penny volt az átkelés díja. :) 

Az alsó képen látható egy nagy szürke épület, egy fekete boltívvel. Ez igazából egy átjáró, amin reggelente át szoktam haladni, és máris a Temple Bar-on találom magam.

Ez pedig az utolsó néhány méter, amit meg kell tennem, mielőtt célba érnék (az épületek között az iskola épülete látható):

A napirendem ezen a héten úgy néz ki, hogy reggel 8:30 körül megérkezek az iskolába, kicsit - főleg lélekben - felkészülök a napra, megreggelizek, stb. Aztán 9-től 12:15-ig tartanak a délelőtti óráim a B1-es csoportomban, ezt követően 12:30-tól 13:30-ig van egy "beszélgetős" óra, ami a beszédkészséget hivatott erősíteni, végül pedig 13:45-től 17:00-ig a B2-es csoportban folytatom a tanulmányaimat.

Számomra újfent bebizonyosodott, hogy mennyire csodálatos szerkezet az emberi agy; most pl. azért gondolom ezt így, mert (magam is meglepődtem), nagyon gyorsan alkalmazkodott az idegennyelvű közeghez, és szerencsére csak az óráim után érzem, hogy lefáradt volna - de akkor nagyon. 

Viszont a 7 órányi angolozás egyik érdekes hozadéka volt, hogy amikor elindultam hazafelé, a fáradtnak vélt agyam - talán a friss levegő miatt új erőre kapva - úgy gondolta, hogy ideje folytatni, amit elkezdtem: vagy befejeztem, vagy kiegészítettem angol félmondatokkal a séta közben támadt gondolataimat, vagy megpróbáltam kitalálni, hogy hogyan tudnám elmondani angolul (kicsit olyan érzés volt, mint amikor gimis koromban nagyon készültem a német nyelvvizsgámra - akkor ugyanez történt, csak másik nyelven). Persze az angol mondatalkotás terén így a nap végén nem jártam sok sikerrel, így ez jobban zavart, mint amennyire hasznosnak bizonyult. 😄

Viszont szellemi fáradtság ide vagy oda, csodálatos lehetőségnek és zseniális élménynek tartom, hogy ilyen intenzíven frissíthetem és fejleszthetem az angoltudásomat. 😊

Nagyjából ennyi volt az első (*második) napom.

A csoportjaimról és a napi útvonalam érdekességeiről a következő bejegyzésekben fogok beszámolni. :)