Csütörtök: az első napsütéses reggel, a "beszélgetős" csoportom és a közlekedés

 A bejegyzéseim egyelőre talán nem túl izgalmasak, nagyon hétköznapi dolgokról írok (mint most is - az olyan apró örömökről, mint hogy sütött reggel a nap 😅), de ez igazából amiatt van, hogy ezen a héten reggeltől késő délutánig óráim vannak, így még nem tudtam elkezdeni igazán felfedezni Dublint - az majd a jövő hét zenéje lesz. :)

A reggeli napsütést csak gondoltam, megemlítem, mert igazán jól indult miatta a napom.

(Ez csak egy útba eső park, ami napsütésben jól néz ki - de gondoltam, jó nyitóképe lesz a bejegyzésemnek 😄)

Tegnap bemutattam a B1-es csoportomat, ma pedig a "Speaking Fluency" (vagyis az ún. "beszélgetős") csoportomról írok pár sort:

Ez az órám 12:30-tól 13:30-ig tart, és az egyetlen lényege, hogy beszélgessünk a társainkkal. A tanárunkat Brian-nek hívják. Az óra úgy néz ki, hogy Brian kivetít egy témát, és a témához kapcsolódó néhány kérdést, amik segítenek nekünk abban, hogy fenntartsuk a beszélgetést. Pl. kedden a lakóhelyünkről beszélgettünk, tegnap a saját életünkről, ma pedig a zenéről és a filmekről. Igazából nekünk csak annyi a dolgunk, hogy vagy párokat vagy csoportokat alakítva beszélgessünk - kb. 50 percen át...

A B1-es csoportomhoz hasonlóan, ez is igazán színes: kedden például egy négyfős csoport tagja voltam, amit rajtam kívül egy bolíviai, egy török és egy tajvani társam alkotott; tegnap egy panamai lánnyal beszélgettem, ma pedig két török és egy nikaraguai társam akadt. 

Az óra során Brian körbejár a terembe, elcsíp néhány beszélgetésfoszlányt, és az óra végén felír a táblára néhány hallott és helytelen mondatot. Közösen kijavítjuk a mondatokat, Brian pedig néhány plusz példával alátámasztja az elhangzottakat, vagy segít más alternatívákat találni ugyanarra a kifejezésre - és ezzel igazából véget is ér az óra.

Igazából ezt ilyen aktív pihenésként élem meg, mert továbbra is angolul beszélgetünk, de sokkal kötetlenebb, mint a délelőtti vagy a délutáni óráim. :)

Végül pedig pár szó a közlekedésről...

Mindig, amikor sétálok az úton, próbálom megérteni az itteni közlekedést, de egy kicsit zavaros, és kívülről úgy néz ki, hogy az emberek sokszor érzésre közlekednek (de ez nyilván nem így vagy). Már az első napon feltűnt, hogy sokan a gyalogos jelzőlámpák jelzéseit mintha csak ajánlásként értelmeznék (pl.: piros a lámpa: sokan úgy értelmezik, hogy azt jelenti, hogy "Nem ajánljuk, hogy átmenj" - de sokszor inkább átmennek 😄)... bár tény, hogy itt nagyon sokáig pirosak és nagyon rövid ideig zöldek a lámpák. Az autókra vonatkozó jelzőlámpákhoz hasonlóan a gyalogosoké is három színű: van egy nagyon hosszú piros, egy hosszú sárga és egy tényleg rövid zöld jelzés.

Minden jelzőlámpánál van egy ilyen szerkezet...

...ami elég monoton módon pittyeg, amíg piros a lámpa, aztán mikor átvált zöldre, olyan hangot ad ki, mintha valamilyen számítógépes játékban lőnének valamilyen lézerfegyverrel (valahogy így tudnám leírni). Szóval az első napjaim sétái során csak pittyegést, másfajta pittyegést és a sirályok "repedt fazék" hangját hallottam... igaz, ezek kb. csak keddig voltak zavaróak (de addig eléggé), viszont könnyen meg lehet szokni.

Holnap a B1-es csoportomban fogok egy kicsit Ceglédről, a Gimiről és Magyarországról beszélni - már nagyon várom :) - így valószínűleg a B2-es csoportomon kívül erről is fogok pár szót ejteni a holnapi beszámolómban. 😊