Hétvégi kirándulások: a Moher-sziklák és a Dublinia

 Dublin 2.0 azaz Judit és Eszter újabb kalandjai Dublinban

Már izgatottan vártuk Judittal az utazás napját...hmmm...tényleg, hisz mivel 2 kollégának is törölték a Ryanair-es járatát, semmit sem láttunk biztosnak. Szerencsére pénteken megjött a beszállókártyánk, így kicsit megnyugodhattunk. Szombaton indultunk újabb dublini túránkra, mert úgy gondoltuk jobb egy nappal korábban érkezni és feltérképezni a sulikba (természetesen ketten a város 2 ellentétes pontján) vezető utakat (na, ez is megér egy misét, de erről majd Judit ír). 

A gépünk fél órás késéssel de szerencsésen elindult és 3 óra múlva már írhonban kergette Judit a foglalt taxit, akivel nem volt egyszerű összehozni a találkozót. Mint kiderült, mi kis tudatlanok rossz helyen vártuk, de szerencsére 15 perc masszív idegeskedés és keresgélés után "született" ír sofőrünk Ahmed már fuvarozott is bennünket első szállásunk felé. 

Meg kell jegyezzem, hogy utunk összefonódott Gaganetz Petiével, így ezeket az élményeket közösen éltük meg. A szállásunknál érzékeny búcsút vettünk Petitől aki holnap (azaz ma) megy tovább Cork-ba. 

Amint a szobámba léptem és kinéztem az ablakon tudatosult bennem a szállásunk neve...DCU all hallows campus. Mindenesetre síri csend volt este. :) 

Itt azért kicsit meggyűlt a bajunk a szállással, mert Judit olyan szobát kapott (a foglalásban ígértek ellenére) ami nem rendelkezett saját fürdővel és közös előszobája volt egy másik szobával, ahol már laktak (ráadásul egy úr). :( Óvatosan jelezte is esti sétánk alkalmával a recepción lévő alkalmazottnak, hogy ő bizony nem ilyen szállást foglalt (lekapta a 10 körméről szegény fiút - Abdul 2.0), de mivel semmit nem lehetett tenni beletörődve a megváltoztathatatlanba elindultunk vacsit keresni. 

Abdul 2.0 szerint 5 percnyi sétával számos helyet tudtunk volna elérni, ahol ehetünk....ha nem rossz irányba fordulunk az út végén. De a mi szerencsénk már csak ilyen....30 perc séta után csak találtunk még 10 órakor is egy falatozót és megvehettük jól megérdemelt tradicionális ír hamburgerünket. :)

A nap végén altatni nem nagyon kellett bennünket, de várakozással telve néztünk a következő (mai) nap elé....folyt. köv.