Hétvégi kirándulások: a Moher-sziklák és a Dublinia

 Twin day 2 - "itt a csoport, hol a csoport"

Ma már felvértezve a tegnap szerzett tudással a tömegközlekedés mikéntjéről fél órával később indultunk Judittal. Sikeresen meg is érkeztem kis iskolámhoz és belevetettem magam az imádott és oly "egyszerű" simple past és present perfect elsajátításába (sosem fogom megérteni a különbséget, de legalább már biztosan kezdem használni). 😏

Az első szünetben átszaladtam a másik épületbe Ana-hoz, aki ígért nekem egy órarendet és némi segítséget a szabadidős programok foglalásához. Tartoztam a devilnek one way-jel 👿, mert 10 percnyi sorban állás után közölte, hogy nem érti a csoportproblémámat (nem volt délutáni órám, pedig a kiküldöttek szerint lenni kellett és nem talált a rendszerben). Jöhetek vissza a következő szünetben.

Ebédidőben, amikor a nyelvi csoportom végzett és hazafelé vette az irányt én ismét Ana-hoz kocogtam. Siker! Kiderült, hogy tényleg kell lennie délután is órámnak (hurrá 😟) és hogy meg is van a CLIL csoportom, ami 2-kor kezd és 5-ig tart. Kicsit csüggedten kerestem egy szimpatikus helyet, ahol elfogyaszthatom szerény elemózsiám és megebédeltem. 

A hely az Emlékezés kertje, amit már korábban felfedeztünk Judittal. A fő helyen Liam Mac Uistin költeményének felirata található gael nyelven a Lir gyermekei szobor mögötti íves kőfalba vésve. A falhoz rögzített bronztáblán olvasható angol és francia fordításban is.

Oisín Kelly: A Lir gyermekei

 A szobor az ír szabadságharcosok emlékére készült, és a húsvéti felkelés 50. évfordulóján avatták fel 1966-ban. Egy ír mitológiát elevenít meg, melyben Lir gyermekei 300 évre hattyúvá változtak egy átok miatt. (ha gondoljátok keressetek utána, érdekes történet, csak kicsit hosszú lenne leírni)

Láttunk egy látomást

A kétségbeesés sötétjében látomást láttunk. Meggyújtottuk a
remény fényét, és nem aludt ki. A csüggedés sivatagában
látomást láttunk. Elültettük a vitézség fáját, és
kivirágzott.

A szolgaság telén látomást láttunk. Megolvasztottuk a
letargia havát, és kiömlött belőle a feltámadás folyója.

Látásunkat úgy úsztuk, mint egy hattyú a folyón. A látomás
valósággá vált. A télből nyár lett. A rabság
szabadsággá vált, és ezt rád hagytuk örökségül.

Ó, a szabadság nemzedékei emlékezzenek ránk. A
látomás generációi.

Liam Mac Uistin

Délután egy egészen kis létszámú csoportban folytattam illetve kezdtem meg CLIL tanulmányaimat. 3-an vagyunk a tanárral együtt, így igazán bensőséges a hangulat, csak a feladatoknál hamar rám kerül a sor. Páros feladatoknál viszont nem kell sokáig gondolkoznom kit válasszak, mert mindenképp Jan-nal dolgozom együtt, aki cseh származású. Szerencsére Ed kicsit lazább és megnyugtatott, hogy nem tart 5-ig az óra, csak 4-is. Igaz nem volt benne szünet. 😅

Estefelé még bementünk Judittal egy kis vacsorára és egy nagyon kellemes helyen a Dame street közelében egy igazán finom ír marhaburgert fogyasztottunk. 

Ezzel zárom is soraim....folyt.köv.