Péntek: az utolsó napom a General English csoportjaimmal :(

A dublini utam úgy néz ki, hogy az első héten általános nyelvi képzésen veszek részt, a második héten pedig a CLIL for PE Teachers című kurzust fogom látogatni. Ennek megfelelően, ez volt az utolsó napom a General English csoportjaimmal - amik közül a B2-es csoportról még nem írtam, de miután beszámoltam a nap első feléről, őket is bemutatom. :)

Ma reggel volt a legcsodálatosabb idő: nem esett az eső, nem fújt a szél, és csodálatosan sütött a nap. Ezt a fényképet reggel készítettem, a Liffey folyó partján sétálva:

A délelőtti órákon igazából egy Speaking Test-en estünk át, ami abban merült ki, hogy kaptunk különböző kérdéseket, amikről spontán beszélgetést kellett folytatnunk az egyik társunkkal - ezúttal az egyik mexikói csoporttársammal volt módom beszélgetni - mindeközben pedig Deborah bele-bele hallgatott a beszélgetéseinkbe, és a hallottak alapján értékelte a tudásszintünket.

Ezt követően különböző játékokat játszottunk, végül pedig néhány percben volt módom bemutatni Magyarországot és a Gimit (😊). Lévén, hogy a csoporttársaim főleg közép- vagy dél-amerikaiak, és törökök, nem sokat tudnak Magyarországról, így végig nagyon figyeltek, és igazán érdeklődőek voltak 😊 A végén megismertettem velük néhány magyar szót és kifejezést, és jókat mulattak azon, hogy fogalmuk sincs, hogyan kellene kimondani a "gy" és "ty" betűket 😄

A honduras-i csoporttársam nagyon érdeklődik más országok fizetőeszközei iránt, így nagyon örült, hogy adtam neki egy csodálatos 200-ast, cserébe pedig adott nekem egy honduras-i "bankót" - ami így néz ki:

...és szerintem tök érdekes, hogy Honduras-on nem használnak pénzérméket, csak papírpénzük van.

A szintén nagyon érdekes B2-es csoportom: 😊

A csoporthoz való csatlakozásom, úgy nézett ki, hogy az iskola egyik oktatásszervezője felkísért a 308-as teremhez, hogy akkor ez lesz itt a délutáni csoportom, csatlakozzak. Hát jó, leültem a többiek közé, és néhány perc után észrevettem, hogy hm... ez talán egy kicsit nehezebb csoport lesz, mint a reggeli. Aztán próbáltam kideríteni, milyen könyvet használnak - és megláttam, hogy upper-intermediate........ hát, gondoltam, jól van, egy kis kihívás sosem árt. 😄

Ebben a teremben voltak az óráink:

A hét folyamán három különböző tanárnő tartotta az óráinkat: Ciara, Aline és Sinéad.

Ciara és Sinéad ír származásúak, Aline-nek pedig dél-koreai és japán felmenői vannak, de Brazíliában született, és Írországban él a félig olasz, félig spanyol, de új-zélandi férjével. 😄

Amellett, hogy (Deborah-hoz és Brian-hez hasonlóan) csodálatosan tanítanak és magyaráznak, mindhárman igazán pozitív személyiségek, kedvesek és jó a humoruk. Sinéad például jógát is tart délutánonként a nyelviskolában az ebédszünetben. :)

A csoporttársaim között volt török, brazil, nikaraguai, panamai és mexikói tanuló is.

Míg a B1-es csoportban főleg a szókincsünket bővítettük, addig ebben a csoportban több volt a nyelvtan, az olvasásértéses és a hallás utáni értéses feladat. Az első két nap során bár megálltam a helyemet, de azért nagy kihívást jelentettek nekem ezek az órák, aztán viszont egyre komfortosabban kezdtem magam érezni, szóval örülök, hogy csatlakozhattam ehhez a csoporthoz. :)

Holnap az egyik csoporttársammal teszünk egy kirándulást a Moher-sziklákhoz, ami Írország egyik csodálatos természeti képződménye az Atlanti-óceán partján - úgyhogy izgatottan várom az utat. :)