Első nap Sevillában, avagy ködből a napsütésbe

Vége az egy hétnek

A képzés további részében különösen említésre méltó esemény nem történt. Tanultunk, játszottunk, okosodtunk.

Péntek este Sanyi elvitt egy U2 koncertre – na nem élőben, hanem a 2019-es berlini koncert felvételét lehetett megnézni filmen. Több mint 2 órás volt a film, Sanyi minden számnál mondta, hogy mikori szám, melyik albumról <.

Utolsó napon volt a tanfolyam lezárása, melynek helyszíne a Cafe Central volt. Ide nem könnyű bejutni, folyamatosan sor áll az utcán. Már nem emlékszem pontosan, hogy a kurzusvezető 6 vagy 8 héttel korábban foglalta le a helyet. Itt mindenki kedvére rendelhetett egy kávét vagy üdítőt, ill. süteményt. Én a „Maria Theresia” nevű kávét rendeltem, ami egy dupla mokka narancslikőrrel és tejszínhabbal. Nem volt rossz. Süteménynek a híres bécsi almás rétest kértem vaníliafagyival.

Sanyi kicsit szerényebben (és óvatosabban) adta elő:

 Egyébként az asztalunk Sisi és Ferencjóska képe alatt volt.

A nap további bóklászással töltöttük, egy darabig együtt, majd külön-külön. Sok magyar vonatkozású feliratot, épületet láttunk, néhányat lefényképeztem.  A prímet azért Béla Béla viszi.

A Ringen belül vagy drága étterem, vagy olasz pizzéria található. Szerencsére a szálláshely közelében felfedeztem egy osztrák kiskocsmát kockás asztalterítővel, ahol helyi specialitásokat is ki lehetett próbálni, pl. a disznószeletet meleg savanyúkáposztával és knédlivel. S természetesen Schneider Weisse is volt.

Összességében jól telt a hét, tanultunk is, szabadidő is volt kellő mértékben. Hazafelé már volt helyjegyem, így a korábbi kaland nem ismétlődött meg.

A végére még néhány képet felteszek. Tschüss. Peta

Még a szellőzőrácson is a magyar korona...

A Hof állandó lakosai

Tényleg otthon éreztük magunkat

Hogy Freud se maradjon ki...

Mindenhol ilyen gyönyörű rácsok vannak

Icipici

A csapat