Cambridge - Megérkezés, 1. nap

 Sziasztok! Vasárnap én is megérkeztem Cambridgbe, hogy csatlakozzak Bettihez, Zsuzsihoz és Hildához. A repülőút zökkenőmentes volt, bár a hajnali kelés nem esett jól, a gép 6:35-kor indult. A repülő a London-Stansted reptérre érkezett, innen vonattal mentem tovább Cambridge-be. Már az állomáson sikerült összefutni a lányokkal, akik éppen Ely-be tartottak. A szállást kicsit nehezen találtam meg, a portás meg mindenáron azt akarta tudni, hogy hol van a 30 gyerek, akit magammal hoztam? Miután tisztáztuk a félreértést, megkaptam a kulcsot és elfoglalhattam a 40 °C-os szobát az 5. emeleten. Angliában most hasonló idő van, mint otthon, hetek óta nem esett és még hetekig nem is fog, úgyhogy a zöld angol gyep is már inkább sárga. A vasárnap nem volt túl eseménydús: kipihentem a korai kelést, aztán elmentem bevásárolni. Étkezés nem jár a szálláshoz, azt nekünk kell megoldani, viszont a szoba egy ún. studio room, amiben van saját fürdőszobád és konyhád is.

Az én kurzusom az Anglia Ruskin University-n van, 20 perc sétára a szállástól. Az épület egy labirintus, máig se sikerült megtalálnom a liftet, amit a portás hölgy ajánlott, de a többieknek se. A csoportomban rajtam kívül három magyar van, egy szlovák és két német. A szlovák srác és az egyik magyar kolléganő még a jövő héten is marad, a többiek viszont egy hét után hazamennek, ők csak a nyelvi kurzusra jöttek.

Az első nap a program szervezője, Rosa tartott nekünk órát az Egyesült Királyság oktatási rendszeréről. Délután pedig egy városnéző túrára voltunk hivatalosak, ami a King’s College-től, pontosabban a vele szemben lévő fudge műhelyből indult. Itt kaptunk kóstolót, úgyhogy jól indult a program, viszont utána jöttek a bonyodalmak…

A túravezetőnk megpróbált kicsikarni tőlünk 40 fontot, amit úgy adott elő, mintha muszáj lenne befizetni ahhoz, hogy részt vehessünk a túrán, holott nekünk azt mondták, hogy a program ingyenes. Miután a mi csoportunkon kívül még kb. 20 turistát sikerült összeszednie, éreztük, hogy valami bűzlik (meg a gitáros is, aki a mellettünk lévő kukában zenélt, lásd a képet). A négy magyar ezért úgy döntött, hogy nem megyünk a csoporttal, inkább magunktól fedezzük fogjuk felfedezni a várost, a 40 fontnak pedig találunk jobb helyet is. Én már nem először vagyok Cambridge-ben, úgyhogy kineveztek túravezetőnek. Elmentünk a régi Cavendish laborhoz, ahol többek között felfedezték az elektront, a neutront és a DNS szerkezetét. Itt dolgozott többek között Maxwell és Stephen Hawking is. Az itt folyó kutatások 13 Nobel-díjat hoztak az egyetemnek, egészen a 70-es évekig, amikor is a különböző laborok kinőték az épületet és új helyre költöztek. Azóta még 17 Nobel-díjat lehet kötni a laborhoz. Ezután meglátogattuk Hawking egykori lakását, majd beültünk az Eagle nevű pubba, ahol Watson és Crick bejelentették, hogy megfejtették a DNS-szerkeztetét (egyébként heti 6 napot itt ebédeltek, mert a kocsma jó 100 méterre van a labortól). Egyúttal a 40 font is titokzatos körülmények között elsöröződött.

A túra második felében elindultunk a Cam folyó túloldalára. Ott megy a Ring Road, ahonnan beosontunk A St John's majd a Trinity College parkjába. A Trinity-nél találkoztunk Hildáékkal, akik éppen puntingoltak. A szállásra fél 10-kor értünk vissza a 10 km-es túra után. Én még megfőztem a fine dining vacsorát (sajtos tészta virslivel és valami meghatározhatatlan savanyú uborkás szósszal leöntve). Zuhany, majd ájulás.

A keddi és szerdai napról a következő bejegyzésben fogok írni.

Valahol Ausztria felett. Itt éppen nem látszik a szárnyon ülő bohóc.

A szállásom melletti park.

Ez a szoba: konyha, fürdő, ágy, minden van.

Cambridge-ben van, hej, számos utca...

Egy muzikális kukabúvár.

Rögtönzött diplomaosztó a Senate House-nál (minden diák, aki a Cambridge University-n végez, itt veszi át a diplomáját).

Old Cavendish Laboratory

A St John's College parkjában.

Készül a fudge, amiből kóstolót kaptunk.

Puntingolnak a kollégák :)