Hétvégi kirándulások: a Moher-sziklák és a Dublinia

 Twin day 3. - ááááááá ez magas nekem

    A délelőtt nagyszerűen telt a kis nyelvi csoportomban. Büszke voltam magamra (és Judit is rám, mikor meséltem neki), hogy 1 hibával oldottam meg a kiadott feladatokat. Ilyenkor az órán mindig egy témát járunk körül nyelvtannal fűszerezve. Ma a csoportmunka fontossága volt a központban és ezzel kapcsolatban oldottunk meg feladatokat és ismerkedtünk meg (számomra) új kifejezésekkel. A 2x1óra 45 perces etapokban nincs szünet, csak félidőben 15 perc, így kellőképpen elfáradtam. 

    1-2-ig a szokott helyemen töltöttem ebédidőmet, ahol közelebbi barátságot kötöttem egy galambbal.🐦 (igen tudom, ez nem galamb, de csak ilyent találtam). A suliba visszafelé még legurítottam egy kávét, hogy életben maradjak a délutáni 2- 3/4 4-ig tartó órámon. Itt sincs szünet, viszont legalább nem 5-kor végzek (mint ahogy az órarendemben van). 

    Ben (akit korábban tévesen Ed-nek hívtam) meglehetősen hangos és kicsit gyors is nekem, így küzdök, mint kacsa a jégen, hogy lépést tudjak tartani vele. Jan (egyetlen csoporttársam) matematika és tuti angol szakos, mert szerintem fényévekkel jobb nálam angolból, így kicsit kötőféknek érzem magam a CLIL-es anyag tárgyalásakor, de sebaj. Ben kedvesen megkérdezi, mikor látja, hogy összecsapnak felettem a hullámok, hogy: Are you o.k.? Most erre mit lehet mondani? No, I'm about to die. Persze kedvesen mosolygok (magyarul ás angolul is nagyon jól tudok) és Yes! I'm o.k.. 😏

Szóval eseménydúsak a napjaim a tanulás terén, de mire hazaérek kicsit elfáradok. Itthon (milyen furcsa ezt írni) Judittal megbeszéljük a napunkat és ma épp megterveztük, hogy hétvégén merre megyünk. A cél a Guinness sörfőzde és a Pheonix park lesz. Természetesen találunk még programot, de ma erre futotta. 

 

Ígérem, ha ott leszünk csinálunk képeket és iszunk egyet mindenki egészségére.  🍺😀