Érkezés és az első napom Limerickben

  2022.június 26-án sikeresen landolt a gépem a Shannon nemzetközi repülőtéren, ami hangzatos nevével ellentétben egy icipici repülőtér Írország délnyugati partján. Szerettem, volna egy olyan 'Welcome at Shannon International Airport' felírat mellett fényképezkedni, hogy hitelesen tudjam dokumentálni a megérkezésemet, de ezt a feliratot csak egy kukára felragasztva találtam meg és arról mégsem szerettem volna ide egy fényképet feltölteni. Így csak abban bízhatok, hogy a felszállásról készült kép egyben a megérkezésem is hivatott bizonyítani.

A repülés után egy másfél órás utazás után jutottam el a limericki egyetem területére, ahol egy újabb órás gyaloglás után találtam meg a szállásom és a képzőm központját. A hely lélegzetelállító. Az egyetemi campus Limerick külvárosában van és egy óriási város egy kisváros mellett. Van itt minden, ami szem szájnak ingere: folyó, erdő, méhlegelők sora, koncertterem és színház, mindenféle sportlétesítmény, étterem, bolt, folyó, helyi busz, sportpályák és lelátók, hidak és folyó egyetemi csónakházzal. Iszonyatos nagy egyetemi élet még nyáron is nemzetközi diákokkal. Főleg most nemzetközi egyetemi frizbi olimpia van. (láttam egy meccset, de egyáltalán nem értem a játék lényegét, de hát én sokáig gondoltam azt focimeccseket nézve, hogy Les egy menő játékos, akit mindig lefújnak a bírók) Szóval az első nap nagyon gyorsan eltelt, iszonyatosan fáradtan kerültem ágyba, de alig vártam, hogy megkezdődjenek az óráim és találkozzam a többi hallgatóval.

Reggel 8-kor meg is történt a találkozó. Összesen két kurzuson 14, svéd, belga, holland, spanyol, norvég, portugál és amerikai hallgató van, két közös dolog nagyon összeköti a társaságot: mindenki nagyon lelkes és mindnyájan reggel 9-től este 9-ig együtt leszünk a foglalkozásokon. Reggel még ijesztően hangzott ez a hosszú együtt töltött idő, de így a nap végén most azt érzem, hogy fáradt vagyok, de alig várom a holnapot. Iszonyatosan sokat tanultam és nevettem és azt gondolom értem, hogy miért választják évről-évre a Pilgrimet azok, akikkel együtt vagyok most, értem, hogy miért éri meg nekik még a tengerentúlról is ideutazni, hogy új dolgokat tanuljanak. 

Szóval az a gép   tegnap landolt, de én még mindig repülök 2 méterrel a föld fölött..... Jó itt, pedig hiányoznak az otthoniak.