2.0 Erasmus CKLG

Ha az előző bejegyzésem lenne valóban az utolsó, akkor ez a néhány részes blog-sorozat érzésem szerint igencsak befejezetlen maradna. Ma érett meg a fejemben néhány olyan gondolat, amik talán alkalmasak lehetnek arra, hogy lezárjam ezt a csodálatos két hetet. (Zárásképpen: ez a Trinity College egyik épülete; ez Írország legrégebbi egyeteme, többek között Oscar Wilde, Samuel Beckett és Thomas Moore folytatott itt tanulmányokat) Nehéz lenne megtalálni úgy a jelzőket, hogy elkerüljem a közhelyességet - így inkább néhány személyes gondolat mentén próbálom érzékeltetni, hogy miért volt ez a két hét olyan, amilyen. Szokták mondani, hogy a fejlődés a komfortzónán kívül kezdődik, és itt a fejlődés bármire értelmezhető. Messziről nézve, valóban a komfortzónámon kívül voltam: egyedül egy másik országban, egy másik kultúrában, ahol még csak azt sem tudtam, hogy melyik irányba kell először nézni, mielőtt átkelek az úton ahhoz, hogy lehetőleg épségben maradjak (mivel ott baloldali közlekedés van),

Mit ne mondjak, óriási élmény volt a mai nap. A város felfedezését végül nem nagyon tudtam befejezni - ma csak a Phoenix Parkba tudtam ellátogatni, de semmi baj, mert egy csodás élményben volt részem. Amikor az angol és a tesi találkozik Ahogyan azt tegnap írtam, közösen megterveztük a tanárommal a mai óra egy részét, de azért, hogy megfeleljen a "jó CLIL óra" követelményeinek, még jó pár dologgal ki kellett egészítenem. Így tegnap este egy kicsit úgy éreztem magam, mint amikor a TF-en terveztem az első gyakorlatvezetéseimet. :) Először összeírtam a feladatokat, utána megkerestem a megfelelő angol kifejezéseket a gyakorlatvezetéshez, összeírtam, hogy melyik gyakorlatnak mi a célja, végül pedig "elpróbáltam" a szobámban, hogy lehetőleg ne érjen holnap meglepetés.  😄 Bár maga az órára való felkészülés is csodás élmény volt, mivel sok új kifejezést tudtam tanulni - de az élmény ma tetőzött be, amikor is megtartottam életem első tesióráját angolul, ráadásul egy olyan s

Nem akarok minden bejegyzést időjárás-jelentéssel kezdeni, de úgy gondolom, jobb tisztázni. 😄 Ma nemcsak, hogy szép, de jó is volt az idő: talán ma volt eddig a legmelegebb, az ég kék volt, a nap sütött, szóval minden adott volt ahhoz, hogy bejárjam a várost. A mai útvonalam a reggelimet követően a St. Stephen's Green-en át a St. Patrick's Cathedral-hoz, végül pedig az iskola csodás épületéhez vezetett. A mai nap után meg kell állapítanom, hogy Dublinban csodálatos parkok vannak. Eszméletlenül zöld a fű, gyönyörű és gazdag a növényzetük - a nyugalom és béke szigetei. Ez például a St. Patrick's Cathedral és a mellette lévő park: ...de ne szaladjunk ennyire előre. A mai első állomásom a St. Stephen's Green volt - ahol tegnapelőtt megismerkedtem a hurling alapjaival. A park kb. negyedórányi sétára van az iskolától, és Dublin egyik bevásárlóutcájának végén található. A hatalmas zöld felületen  kívül a park helyet  ad  az ír történelem jelentős eseményeihez kötődő szobrokna

Ma sajnos egész nap esett az eső, így a mára tervezett kirándulásom végül meghiúsult. Azért besétáltam délelőtt a belvárosba, ettem egy jót, de tényleg szakadt az eső, így nem volt nagy a mozgásterem. :( Viszont a mai volt a tesis képzésem második napja, aminek keretein belül a Croke Park-ba látogattam el a tanárommal, így ma ezt a stadiontúrát és az ír sportok egy részét fogom röviden bemutatni. Először az ír sportokról... A tradicionális ír sportok fontos részét képezik Írország történelmének, ahogy a mindennapjainak is.  Eddig a hurling-et és a gaelic footballt volt módom közelebbről megismerni, de mindkét sportág iszonyú gyors, veszélyes, ámde nagyon látványos és rendkívül népszerű. Igazán szerencsés vagyok, mert a tanárom egy eredményes hurling club játékosa, aki ötéves kora óta imádja ezt a sportágat így talán mondhatom, hogy a legjobb ember ismerteti meg velem a sportág alapjait és a többi tradicionális ír sportot. :) A hurling egy fából készült ütővel és egy teniszlabdaméretű l

Próbálom megtalálni a legmegfelelőbb jelzőt erre a napra, de csak az jut eszembe, hogy talán ez volt az eddigi legeseménydúsabb napom. Bár az első hetem napjai is izgalmasak voltak, a Moher-szikláknál tett látogatásom pedig óriási élmény volt, viszont a mai nap során tudtam belevetni magam úgy igazán Dublin és az ír kultúra megismerésébe. A tradicionális ír reggelim után a Samuel Beckett híd - Merrion Square Park - Dame Street útvonalon jutottam el a suliba, ahol megkezdtem a tesis képzést: ezt fogom ma kifejteni. :) Sajnos olybá tűnik, ez egy kicsit hosszú bejegyzés lesz, mert tényleg eseménydús nap volt - próbálom érdekessé tenni, szóval kitartást mindenkinek az olvasáshoz! 😁 Egy kis előzetes: a Merrion Square Park önmagában is csodálatos, de itt található Oscar Wilde emlékműve is, ami még érdekesebbé teszi. ...de haladjunk időrendben: A reggeli: A terveim első pontjában az szerepelt, hogy bármi történik is, betérek egy étkezdébe, hogy megismerkedjek a tradicionális ír reggelivel. 

Szombaton és vasárnap megpróbáltam jól kihasználni a szabadidőmet, és felfedezni Dublin és Írország egy részét. Szombat: a Moher-sziklák Szombaton az egyik csoporttársammal felkerekedtünk, hogy egy buszos kirándulás keretein belül megnézzük a sziget túlsó oldalán található Moher- sziklákat. Nehezen lehet betelni a látvánnyal, és sajnos a képek sem igazán adják vissza a hely hangulatát, de azért megpróbálok beszámolni róla.  Reggel 8-kor indult a busz Dublinból, és nagyjából délután 1 órára érkeztünk meg  a sziklákhoz; 3-kor indultunk vissza, és este fél 8-ra értünk haza. Szóval, tartalmas kis túra volt. (Csak szemléltetésképpen): így nézett ki az odaút (hazafelé egy kicsit más útvonalon közlekedtünk).  Dublin a keleti parton található, a Moher-sziklák pedig az ellentétes oldalon, így abszolút keresztül kellett utaznunk a szigeten, ami szintén egy csodálatos élmény volt. 😊 Szerencsére fantasztikus időt fogtunk ki: hideg sem volt, a szél sem fújt, az ég csodálatosan kék volt, és a nap i

A dublini utam úgy néz ki, hogy az első héten általános nyelvi képzésen veszek részt, a második héten pedig a CLIL for PE Teachers című kurzust fogom látogatni. Ennek megfelelően, ez volt az utolsó napom a General English csoportjaimmal - amik közül a B2-es csoportról még nem írtam, de miután beszámoltam a nap első feléről, őket is bemutatom. :) Ma reggel volt a legcsodálatosabb idő: nem esett az eső, nem fújt a szél, és csodálatosan sütött a nap. Ezt a fényképet reggel készítettem, a Liffey folyó partján sétálva: A délelőtti órákon igazából egy Speaking Test-en estünk át, ami abban merült ki, hogy kaptunk különböző kérdéseket, amikről spontán beszélgetést kellett folytatnunk az egyik társunkkal - ezúttal az egyik mexikói csoporttársammal volt módom beszélgetni - mindeközben pedig Deborah bele-bele hallgatott a beszélgetéseinkbe, és a hallottak alapján értékelte a tudásszintünket. Ezt követően különböző játékokat játszottunk, végül pedig néhány percben volt módom bemutatni Magyarország

  A bejegyzéseim egyelőre talán nem túl izgalmasak, nagyon hétköznapi dolgokról írok (mint most is - az olyan apró örömökről, mint hogy sütött reggel a nap 😅), de ez igazából amiatt van, hogy ezen a héten reggeltől késő délutánig óráim vannak, így még nem tudtam elkezdeni igazán felfedezni Dublint - az majd a jövő hét zenéje lesz. :) A reggeli napsütést csak gondoltam, megemlítem, mert igazán jól indult miatta a napom. (Ez csak egy útba eső park, ami napsütésben jól néz ki - de gondoltam, jó nyitóképe lesz a bejegyzésemnek  😄) Tegnap bemutattam a B1-es csoportomat, ma pedig a "Speaking Fluency" (vagyis az ún. "beszélgetős") csoportomról írok pár sort: Ez az órám 12:30-tól 13:30-ig tart, és az egyetlen lényege, hogy beszélgessünk a társainkkal. A tanárunkat Brian-nek hívják. Az óra úgy néz ki, hogy Brian kivetít egy témát, és a témához kapcsolódó néhány kérdést, amik segítenek nekünk abban, hogy fenntartsuk a beszélgetést. Pl. kedden a lakóhelyünkről beszélgettünk,

Úgy gondoltam, hogy mivel még 3 nap van az első hetemből, az elkövetkező három bejegyzésemben a három különböző csoportomról fogok egy kicsit írni, és a csoportjaim bemutatásához hozzácsapok egy kis "napi érdekességet" - így tudnám megindokolni a mai címválasztásomat. :) Szóval, az első csoportom, amit bemutatok, az a délelőtti B1-es csoport. Ez itt a terem, ahol az óráink vannak (ROOM 204): A tanárnőt Deborah-nak hívják. Deborah talán kb. 50 éves lehet, nagyon jól tanít, jól érthetően magyaráz, ha kérdésünk van, mindig igazán kimerítően válaszol, és nagyon élvezetesek az órái. Mint kiderült, nagyon szereti a komolyzenét, mert reggelente, az óráink első 30-40 percének aláfestéseként egy komolyzenét játszó ír rádió adását szokta bekapcsolni. :) ...és nem mellesleg zseniális a humora: néha ironikus, néha szarkasztikus (de csak kedvesen), és amikor látja, hogy nem mindenkinek esett le, hogy viccelt, akkor hozzáteszi, hogy "That's a jooooke", és mellé kacsint egyet.